TÖRTÉNET

Az Örkény határából alig fél évszázada kivált település nevét és létrejöttét egyaránt a Pálóczi Horváth-féle gazdaságfejlesztő programnak köszönheti. A név ahhoz a tüzérségi és gyalogsági lőtérhez kapcsolódik, melyet 1875/95-ben Grassalkovich-uradalom új tulajdonosától. Pálóczi Horváth anyósától vásárolt meg a cs. k. katonai kincstár (melynek gazdasága 1930-ig tovább vételekkel 5600 kat. holdra bővült). A lőtér csak a helynév kialakulásában játszott szerepet (1886: Baracken Lager: 1907: Lőtértábor, 1926: Örkénytábor, néven említik a statisztikák az örkényi külterületek között).

Lakott településsé alakulását mégsem a véderő, ehhez mégiscsak kis alkalmazotti állománya idézte elő, hanem az Örkénynél említett parcellázások. A homoki földek értékesítése során ti. nemcsak az úrbéres falu népessége háromszorozódott meg, hanem - mint az 1930-as gazdacímtár- "lakott helyekké váltak a község határában lévő szőlőtelepek is". Vagyis Örkényt DNY-ról egy futóhomokos lőtér keskeny sávja, D-DK felől pedig a falutól szántókkal elválasztott Csurgay-major, Pálóczi Horváth-telep és más csomópontok lakónegyedei karolták át, melyből a század elején egy új település körvonalai kezdtek kirajzolódni

TÖRTÉNET

Tatárszentgyörgyről számos /i.e. 1700-1300/ középső bronzkori leletet ismerünk, a múlt században három alkalommal is kapott innen cserepeket és bronzból készült tárgyakat a Nemzeti Múzeum.

 A népvándorlás korának népeiből a szarmaták jelenléte volt meghatározó a térségben. /A Putris-hegy közelében egy nagyobb kiterjedésű szarmata településre derítettek fényt, feltárására még nem került sor./ A község területe mind az avarok, mind a honfoglaló magyarok korában a fejedelmi udvartartás territóriumához tartozott. A fejedelmi kísérethez tartozó előkelők temetői, közvetlenül a határ mentén sorakoznak. Az Árpád - korban két falu, Esső és Zádog osztozott a település területén. A tatárjárás következményeként két évszázad pusztai lét után, a XV - XVI. sz.-ban jelenik meg a falu Tatárszentgyörgy néven. A helység elnevezésének etimológiai magyarázata a következő: az egykori Zádog környékén, az 1241 óta lakatlan pusztákon elmagyarosodott, XIII. sz.-i kunok által tévesen tatárnak nevezett, kései kun népcsoport telepedett meg, akik Szent György tiszteletére egyházat alapítottak.

TÖRTÉNET

A Grassalkovich-uradalom egyetlen olyan községe régiónkban, ahol az 1600 körül elpusztult falu újratelepítése (1764) I. Antal gr. nevéhez fűződik. A kezdetben német, szlovák, magyar etnikai összetételű falu egy erőteljes migráció következtében katolikus vallású, német nemzetiségi többségűre rendeződött át. A mezőgazdasági termelés szempontjából kedvező helyen kialakított, s a német területről hozott termelési, értékesítési szokásokat megőrizték. A német szokásokon alapuló örökösödési renddel (is) összefüggésben szinte egyedüli módon elérték, hogy az úrbéres parasztság több mint 60%-a 1848-ban is egész-vagy másféltelkes maradt. Itt nem zajlott le kedvezőtlen irányú differenciálódás, jóllehet számuk mintegy kétszeresére növekedett. A kiegyezést követően számos család megsokszorozta vagyonát.

 Ezt a módos, zárt, vagyoni-etnikai-vallási téren homogén lakosságot a XX. század közepén érték az első súlyos csapások. A polgárosultabb falvakhoz hasonlóan itt is sokan (14 fő) estek áldozatául a Holocaustnak. A javarészt német nemzetiségi lakosságnak szembe kellett nézni a kitelepítés veszélyével.

TÖRTÉNET

Pótharaszt a kőrösi marhahajtó út Pest előtti nagy állomása volt. Itt mustrálták és pihentették az állatokat, mielőtt továbbhajtották volna. Az egykori mezővárosnak vásártartási joga is volt - ma csak a Puszta-templom romjai emlékeztetnek az egykori virágzó településre. A másik - csak dűlőnevében felidézhető - település, Vatya is a marhahajtó út mentén feküdt, de nem ért el olyan fejlettségi szintet, mint Pótharaszt, vagy a szomszédos Vacs. A hely őstörténete annál érdekesebb. Régészeti leleteiről a középső bronzkor (ie. 1800) névadójává vált "Vatyai kultúra" néven. Újlengyel valóban új településként jött létre az egykori Vatya pusztáján.

 A Tisza-vidéki Hitelintézet Rt. igazgatója, Lengyel Zoltán szervezte a telekosztásokat. Saját adományaként ingyen telket juttatott a községháza, az iskola és a templom részére: ezért a település hálából felvette az adományozó nevét.