HERNÁD
Hernádot egy birtokperben született, 1388. augusztus 7-re keltezett dokumentum említi első ízben. Ekkor Hernád már a népes köznemesi falvak megszokott hétköznapjait élte. Tartott ez az állapot egészen a török megszállásig, amikor is a hernádi lakosok nagyon korán megismerkedtek a “fenséges Padisah” katonáinak módszereivel. Bizony, Hernádon keresztül vezetett a törökök legnagyobb hadiútja Budára. A török megszállás alatt Hernád és a környékbeli falvak gyakorlatilag elnéptelenedtek, mert akit nem öltek meg, sürgősen más vidékre költözött a törökök adószedési módszerei elől.
A török hódoltság utáni időkről így ír Czagányi László helytörténész: ‘A XVII. század derekán Hernád üszkös romjait már benőtte a fű, a vacsiaknak sem sikerült megmaradni a kietlen tájon. 1652-ben Abdi budai defterdártól kértek a “vitéz oszmán harcosok” zargatásai ellen védelmet nyújtó útlevelet, s papjuk vezetésével Kőrösre telepedtek át.’
A 19. század elején kezd ismét benépesülni a vidék, de a folyamat nagyon lassú. A futóhomok megfékezésére – amely a földterületek jelentős részét adja – számos kísérlet történik. A legjelentősebb talán a Coburgoké, akik a legsilányabb részeket fával telepítették be és ez az akáctelepítés eredményesnek is bizonyult.
Bőven akadt még azonban nádas, zsombékos, erdős, bozótos terület elég, amelyek rejtekhelyet adtak a szegénylegényeknek, köztük a “mi betyárunknak” Bogár (Szabó) Imrének is. Ő egyébként igen szomorú véget ért, hiszen alig volt 20 éves, amikor a hernádi buckák között Balla Kálmán dabasi csendbiztos kézrekerítette. 1862-ben akasztották fel. Nevét a mai napig őrzi Hernád Bogár-dűlő nevű része.
Az ezután következő 120 évet Hernád részben más községekhez csatolva, részben önállóan élte meg. 1984. január 1-je óta a település ismét önálló közigazgatással rendelkezik. Azóta fejlődése látványos és töretlen.
DABASI-SZŐLŐK régi faluhatár
Dabasi-szőlőket már a 18. században jelzik a katonai felmérések során készült térképek, először csak szőlővel beültetett területként, majd az 1880-as években már lakóházakkal tarkított kis faluként, amely közigazgatását tekintve Alsódabashoz tartozott. Hagyományosan a Dinnyés-család birtokai (Alsó-, illetve Felső-Dinnyés) között elterülő kisebb parcellákból álló területet nevezték a Dabasi-szőlőknek. A homoki szőlőterületek a 19. század végén pusztító filoxérajárványt követően felértékelődtek, ekkor jelentősen megnövekedett Dabasi-szőlők lakossága.
A falu első keresztjét 1880-as években állították fel, ma is áll még a Kinizsi utcában. A századfordulóra bekövetkezett lakosságnövekedés miatt elodázhatatlanná vált az iskola építése is, amely 1908-ban nyitotta meg kapuit és a 1970-es évekig működött. Ma a településrész szívében egycsoportos óvoda működik.
Az első világháborúban elpusztult alsódabasi harang újraöntését követően Dabasi-szőlőkben is gyűjtés indult egy harangra 1922-ben. Az akkori plébános, Puskássy László idején 1923-ban készült el a harang Szlezák László, műhelyében az alábbi felirattal: „ALSÓDABASI-SZŐLLŐTELEP 1923”. A kis „falu” történetében nagyon fontos állomás volt, hogy ebben az évben nyílt meg a temető is.
1927-ben Gyóni (Áchim) Géza költő halálának 10. évfordulóján a Gyóni Géza Irodalmi társaság tagjai emléktáblát avattak a szőlősi Parragh-birtokon, amely a második világháborút követően megsemmisült, 2017-ben a centenáriumi évfordulóra állították helyre a városrész központjában.
A településrészen élők többsége mindig is római katolikus volt, de több református család is élt Szőlőkben, a nagyobb ünnepeken az iskola termeiben tartottak szentmiséket, illetve istentiszteleteket. 1950-ben Balázs Mária nyugalmazott tanítónő felajánlotta a lakását kápolna létesítésére. Az ő átalakított lakóháza volt a településrész kápolnája egészen 1998-ig. Ekkor készült el néhai Bisztrai László plébános szolgálata idején az új templomépület az Alkotmány utcában.
1940-ben belvíz pusztított a településrészen, amelynek következtében a mélyebben fekvő részeken lévő lakóházak összedőltek. Az világháború éveiben megtörtént az újjáépítés, 1941-ben központi támogatásból építettek fel több látszó fagerendás mennyezetű szobakonyhás házat a Szőlőkben a telek utcai határától távol, annak magasabb pontjain. A vízkáros szőlősi házakból már csak néhány áll, közülük is az egyetlen eredeti állapotban fennmaradt épületet Tájház céljára újították fel 2014-ben.
A belvíz pusztítása nagy károkat okozott a néhai szőlőültetvényekben, amelyeket napjainkra a megváltozott igények miatt szinte teljesen eltűntek, illetve más növénykultúrák visszaszorítottak. 2020-ban Dabas fennállásának 750 évfordulója emlékére 750 tőke szőlőt ültettek a tájház kertjében, amely lehetőséget ad a közösségnek a már-már elfeledett szőlőművelés felelevenítésére, közösségi alkalmak szervezésére.
Az 1944. novemberében a szőlőkön átvonuló szovjet csapatok hat ártatlan falubelit végeztek ki a temetőhöz közel a mai Árpád utcában, mártíromságukat a településrész központjában 2014-ben felállított kopjafa őrzi.
A második világháborút követő koalíciós időszakban a településen birtokosként jól ismert és közkedvelt Dinnyés Lajos országgyűlési képviselőt előbb honvédelmi miniszternek, majd két alkalommal miniszterelnöknek választották. Országgyűlési képviselősége és minisztersége idején döntött az alsódabasi községi képviselő testület a Gyónt Dabasi-szőlőkkel összekötő, akkor egy nyomsávos szekérút helyén létesítendő kövezett út megépítéséről. A településrészen élők az ő nevéhez kötik a futballpálya létrehozását, valamint az elektromos hálózat kiépítését. A hálás utókor 2006-ban az óvoda mellett a Tinódi utca mentén játszóteret és közparkot létesített Dinnyés Lajos mementójával. Emellett épült 2017-ben az MLSZ pályaépítési programja keretében egy kisméretű műfüves sportpálya.
