TÖRTÉNET
Hernád nevét 1388-ban említi először írásos dokumentum. Ekkor a település már a népes köznemesi falvak megszokott hétköznapjait élte. Az idillikusnak tűnő állapot a török uralom alatt megszűnt, a török dúlások következtében a terület szinte teljesen elnéptelenedett. A XVII. század derekán Hernád üszkös romjait benőtte a fű. Stagnálás jellemezte a XVIII. századot és a XIX. század első felét is.
Az utóbbi évszázadban Alsó- és Felsőhernádi pusztaként nyilvántartott, az újkorban Újhartyánhoz csatolt külterület 1945-ben alakult önálló községgé. Az 1600 körül elpusztult falu területén nem szerveztek úrbéres telkeket, a Beleznayak és utódaik kitartottak e gyenge homok külterjes használata mellett, népessége ezért 1870-ig félezer alatt maradt. A változásokat a kiegyezés hozta meg. A vasúton kívül ebben a Szabó-, később Steinherz-féle szőlőgazdaság (s a Dörner-malom) játszott szerepet, melyek gazdasági cselédségnek is biztosítottak házhelyeket: továbbá a környékükre jellemző bokortanya-rendszer. Ezek az 50-100 holdas üzemméretű gazdaságok az anyaközségből kirajzó módosabb gazdák bérleményei, majd tulajdonbirtokai voltak, s szintén éltek külső munkaerő alkalmazásával.
Az ekkoriban benépesülő pusztáktól Hernád mégis eltér, ui. túlnyomóan agrárkeresőkből álló lakóinak többsége - a régi úrbéres falvakhoz hasonlóan - önálló őstermelőkből állt, a gazdasági cselédek és napszámosok rétege csak kisebb arányt képviselt. Külső megjelenésében Hernád mégis a többi "népes pusztára" hasonlított, hiszen településszerkezete még az 1960-as években is szétszórt tanyavilág benyomását keltette.
Az 1945-ben önállósuló, tanyabokrokkal övezett egyutcás falu népességszáma ekkor már elérte az anyaközségét, de az adott politikai viszonyok között sokáig stagnált. Sőt az eddig kialakult szolgáltatóipari, kereskedelmi hálózat is szétzilálódott, amire a lakosság 13%-a elvándorlással reagált. Némi belterületi koncentrálódás és az infrastruktúra (iskola, könyvtár, kultúrház, orvosi rendelő stb.) alapjainak kiépülése a 60-as évektől számítható, de a falu tényleges fejlődése csak ezután került napirendre. Elindítója a helyi lakosság (sőt a környező falvak) modern, zárt technológiára épülő baromfitenyészeteit integráló szövetkezet volt, illetve az általa kiépített országos figyelmet keltő, kezdetben egyedülálló baromfi-, majd sertésfeldolgozó vertikum, mely az örkényi közös tanácshoz csatolt (1970) Hernádot a környezőfalvak legnagyobb munkaadójának rangjára emelte.
A foglalkozásszerkezet változása közben a demográfiai trend is eltérő irányt vett, s a stagnálás növekedésre váltott. Mivel emögött nagyszámú szakember, főleg sok értelmiségi család beköltözése (és e családok másfajta igényszintje) rejlik, a belterületre koncentrálódás közben egy dinamikus fejlesztési program került napirendre.
Hernád 1984-ben vált ismét önálló községgé. Az önállóvá válás további fokozott fejlődést eredményezett. Új középületek készültek, valamint kiépült a közműhálózat.
A település legfőbb látványossága a minden évben megrendezett Hernádi Ősz rendezvénysorozat, amely augusztus 20-tól - december 20-ig tart.
Hernád a legegyszerűbben az 50. számú főút mentén érhető el, mind Budapest, mind Kecskemét felől.
A CÍMER LEÍRÁSA
Hernád község címere kerektalpú negyedelt pajzs, melynek jobb felső negyedében vörös-ezüst Árpád-sáv, mint a nemzet színei, bal felső negyedében arany (sárga) alapon kék színű kilenc lombú életfa, jobb alsó negyedében stilizált egészalakos arany (sárga) pihéskorú csibe kék alapon, bal alsó negyedében a község saját színe kék-arany (sárga).ti képe.
És végezetül néhány kép:
RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM
KÖZSÉGHÁZA
MŰVELŐDÉSI HÁZ