TÖRTÉNET
Az 1600 körül elpusztult falut Nagykőrösre menekült urai, a Farkasok századokon át legelőbérletnek hasznosították. Mivel a török kiűzése után birtokjogukat Inárcs egészére elismertetni nem sikerült, s kénytelenek voltak a Kedlevichekkel és a Beleznayakkal osztozni rajta, jobbágyságot egyikük sem telepített pusztájára.
A majorsági földhasználat konzerválódása következtében a Kakucshoz csatolt Inárcs fejlődése megrekedt a külterjes puszták szintjén. Stagnáló állapotából vasútépítés idején lendítette ki két új birtokosa, akik szőlő- és más intenzívebb kultúrákkal váltották fel a külterjes állattartást. A külterületi lakott hely tényleges benépesülése e gazdaságok modernizálásnak és növekvő munkaerőigényeinek hatására gyorsult fel, így az 1910-ig tartó fél évszázad alatt a lakosság száma több mint kétszeresére, 800 fölé emelkedett.
A Rötzer-birtok örökösök közötti felosztása s főleg a mai falu megalapítójának tekinthető Tolnay Lajos birtokának értékesítése a következő negyedszázadban ismét megkétszerezte a lakosságot. Néhány parasztgazdaság kialakult ugyan, de a népesség több mint kétharmada gazdasági cseléd és majorsági alkalmazott maradt. A nagybirtok ui. 100-500 kat. holdas árutermelő középbirtokokra oszlott, melyek csak kisebb mértékben hajtottak végre parcellázást a majorsági gócokat összekötő utak mentén, ahol a gazdasági alkalmazottak népes csoportjai letelepültek.
Eközben megtörténtek az első lépések az infrastruktúra kialakítására is (iskola, üzlethálózat, iparosok megtelepedése stb.) de a szétszórtság, az aránytalan birtokstruktúra és az önkormányzati képviselet korlátozott lehetőségei akadályát képezték a fejlődésnek. Az 1945-ben önállósult falu belterületté nyilvánított részén nagyszámú és méretű parcella alakult ki, ami újabb bevándorlási hullámot idézett elő. Később ezek osztódásával, továbbá a belterületi utak által határolt községi ingatlanok kiparcellázásával a beköltözés állandósult, s főleg a téesz-szervezés idején öltött nagy méretet. Mivel 1945. óta a pozitív vándorlási különbség a népesség megduplázódásához vezetett, az utóbbi negyven évet is súlyos infrastrukturális feszültségek terhelték. A lélekszámnak megfelelő kommunális ellátottság csak napjainkban kezdi elérni a folyamatosan bővülő lakosság igényeit. A történelmi hagyományok különbözőségeit figyelmen kívül hagyó községösszevonás (1973) óta egy Inárcs és Kakucs egybeépítését tényleges egységesítését célzó fejlesztéspolitika érvényesült, mely azonban torzó maradt, ti. az együttélés itt sem bizonyult tartósnak, s ez már a rendszerváltozás előtt szétfeszített a közös tanácsi kereteket. Ennek ellenére a fejlődés eddigieknél dinamikusabb építéseinek megtétele (lélekszámnak adekvát infrastruktúra létrehozása) az 1990-es választás útján újabb lendületet vett.
A település az Ócsai Tájvédelmi Körzet és a ma Csévharaszthoz tartozó pótharasztpusztai erdők természeti értékekben gazdag övezetében helyezkedik el.
Inárcs művészeti csoportjai - citerazenekar, népdalkör, általános iskolai diákszínjátszó csoport - országosan ismertek. Az őszi szüreti mulatságok, a hagyományos őszi népzenei találkozók és a Mária- napi búcsúk idején érdemes felkeresni a falut. Szabadidős kínálatát a lovaglást, fogathajtást biztosító magánvállalkozások gazdagítják. Az átutazók és a vendégek ellátását számos magánvállalkozás (Bagolyvár étterem, Gála kávézó, Vadász büfé stb.) megfelelő színvonalon biztosítja. A lakosság fele katolikus, egy-egy negyede a református (ill. evangélikus) és az evangéliumi pünkösdi gyülekezet híve, mindhárom felekezetnek temploma, imaháza van. A községben nyugdíjasklub, vadásztársaság, polgárőrség működik. Önálló csoportot alakítottak a helyi mozgáskorlátozottak is, az Inárcsi Nagycsaládosok Szeretet Egyesülete pedig egész nyáron üzemelő tábort létesített a pótharaszti erdők festői környezetében. A ligetes erdők foltjaival körül vett falu táborhelyéről látgatást tehetünk a pusztát hajdan befásító, Arany és Vörösmarty barátai közé tartozó Balla Károly (1792-1873) akadémikus síremlékéhez és a csévharaszti ősborókáshoz. A Nemzetközi Biológiai Program (IBP) e mintaterületét 1939-ben az elsők közt helyezték hazánkban védelem alá! A falu nyugati sávján az inárcsi határ tájvédelmi körzethez tartozó részei vonzzák a kirándulókat: a kékperjés láprét s a Rókás-mocsár védett növény- és állatvilága. Az állomástól néhány percre állt a most feltárt 11-16. századi Szent György-templom, ahol már kirajzolódnak egy millenniumi emlékpark körvonalai. A 20 méteres alapokat övező sétányt történelmünk tíz nagy alakjának monumentális szobra szegélyezi majd, továbbá a művészi kivitelű Jelkereszt és az emlékharang. Polyák Ferenc, a népművészet Mestere alkotásai ezek, akár "Polgárparasztok" rusztikus portéi a belterület forgalmi csomópontjában s a Tolnay-emlékoszlop a róla elnevezett iskola előtt. A 19. sz. végi eklektika figyelemre méltó alkotási közt számon tartott Rolnay-kúria előtt, a Dózsa téren álla Munkácsy-díjas Kampfl József alkotta világháborús emlékmű és Tolnay Lajos (1837-1918) bronzba öntött mellszobra. Kós Károly - hasonló tehetségű, de fiatalon elhunyt - művésztársának, az itt született Zrumeczky Dezsőnek (1884-1917) az üzletközpont előtt emeltek emlékművet, melyen felismerhetjük művész által épített állatkerti pavilonok erdélyi fatemplomokra utaló stílusjegyeit.
Kakucs település közelében hangulatos alföldi erdők találhatók. A Monorra vezető földút mentén a pótharasztpusztai ősborókást látogathatjuk meg. A község kedvező fekvése, jó közlekedési adottságai és az utóbbi tíz év parcellázásai következtében a beköltözés ismét felerősödött, mely 1990 óta mintegy félezerrel növelte meg a népesség számát. Végül is mind népességét, mind infrastruktúráját tekintve Inárcs a régió dinamikusan fejlődő települése közé tartozik. Lakóinak rendszeres tájékoztatását a XI. évfolyamánál tartó Inárcsi Hírmondó c. negyedéves önkormányzati lap biztosítja. Múltja Czagányi László: Inárcs története című, a községházán kapható kétkötetes monográfiájából ismerhető meg, melynek régészeti fejezetét az I. kötetben Kulcsár Gabriella írta.
Inárcs az 50-es sz. és M5-ös főút között fekszik, az autópályáról Budapest és Kecskemét felől egyaránt könnyen elérhető.
A CÍMER LEÍRÁSA
A címerpajzsot - e viselője felől nézve - bal felső sarkából kiinduló ezüst sáv metszi át haránt irányban. A harántosztástól balra lévő alsó kék mezőben egy jobbra forduló farkas áll, szájában báránnyal, felette ezüst színű növő holddal. A harántosztástól jobbra lévő zöld mezőben egy vörös szív látható a belőle kinövő négy szál vörös rózsával, felette egy tizenkettő ágú arany napkoronggal. A pajzsot haránt irányban osztó (fehérrel jelölt) ezüst sávot egymás felett három kék (Írisz) nőszirom tölti ki.
És végezetül néhány kép:
POLGÁRMESTERI HIVATAL
I.-II. VILÁGHÁBORÚS EMLÉKMŰ
KAMASZPARK
RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM