TÖRTÉNET
Tatárszentgyörgyről számos /i.e. 1700-1300/ középső bronzkori leletet ismerünk, a múlt században három alkalommal is kapott innen cserepeket és bronzból készült tárgyakat a Nemzeti Múzeum.
A népvándorlás korának népeiből a szarmaták jelenléte volt meghatározó a térségben. /A Putris-hegy közelében egy nagyobb kiterjedésű szarmata településre derítettek fényt, feltárására még nem került sor./ A község területe mind az avarok, mind a honfoglaló magyarok korában a fejedelmi udvartartás territóriumához tartozott. A fejedelmi kísérethez tartozó előkelők temetői, közvetlenül a határ mentén sorakoznak. Az Árpád - korban két falu, Esső és Zádog osztozott a település területén. A tatárjárás következményeként két évszázad pusztai lét után, a XV - XVI. sz.-ban jelenik meg a falu Tatárszentgyörgy néven. A helység elnevezésének etimológiai magyarázata a következő: az egykori Zádog környékén, az 1241 óta lakatlan pusztákon elmagyarosodott, XIII. sz.-i kunok által tévesen tatárnak nevezett, kései kun népcsoport telepedett meg, akik Szent György tiszteletére egyházat alapítottak.
Tatárszentgyörgy első birtokosa Felsőkubinyi Kubinyi László volt, aki Ulászlótól 1508-ban kapta a községet. Ez az adománylevél a helynév első írásos említése. A török hódoltság korában a budai szandzsák falvai közé tartozott a település.
1710 július 18. és 22. között Rákóczi fejedelem Tatárszentgyörgyön táborozott. A táborozás emlékére Liebner József faragott kőoszlopot állított. Az emlékmű ma a templomkertben látható. A község újratelepítése a XVIII. sz.-ban a Grassalkovichok nevéhez fűződik. Grassalkovich Antal földjeinek két szélső pontja, Sződ és Tatárszentgyörgy között 85 km volt a távolság. A korszak legnagyobb birtokszerzőjeként, a gróf kihasználta azt a lehetőséget, ha a "megkívánt" puszta ura eladósodott. Kölcsönök nyújtásával, illetve az Újszerzeményi Bizottság segítségével megszerezte az óhajtott területeket. Ezt példázta Tatárszentgyörgy birtokba vétele is, 1758-ban. Az elemi iskola megszervezése 1840-től datálható. A községet 1873-ban Várady Gáborné Csurgay Franciska vásárolta meg, s 1875-ben és 1895-ben 2300 hold földet eladott a katonai kincstárnak. Az itt létesített tüzérségi és gyalogsági gyakorló lőtér területe Tatárszentgyörgy és Örkény közé ékelődött, így ennek az adásvételnek máig ható következményei vannak a településre.
Vasút, főútvonal elkerülte a falu határát, Tatárszentgyörgy Pest megye egyik legperifériálisabb pontján fekszik, noha ez a hely az ország közepén van.
Ha Örkényből indulunk el, Tatárszentgyörgy felé menet, néhány kilométer után megcsodálhatjuk a meseszerű ősborókás buckákat. Ezek az ezüstös szabályos fenyők a napsütötte Alföldön csodálatos látványt nyújtanak. A borókacsoportok mellett, a "völgyekben" és a hidegebb északnyugati oldalakon szürke nyárfacsoportok is díszlenek. Természetesen ehhez a sajátos élőhelyhez különleges madár és rovarvilág is tartozik. Ami a turistának maga a csoda, az a helyiek gazdálkodásának nem kedvez. A nagy szárazság és a gyenge termőképességű talaj, no meg néha a sáskajárás, okoz bajokat. Utóbbi az 1990-es évek elején sújtotta a település kiszáradt határát.
Tatárszentgyörgy határában magyar és nemzetközi lőtér van. Gyakorlatozás idején a falu közepén piros gömb hívja fel a figyelmet a veszélyes terület elkerülésére.
A település közepén a lizénákkal osztott falú, hagymakupolás római katolikus templom áll. Eredetileg a XIX. század közepén épült. A Szent Vendel tiszteletére szentelt templomot a II. világháború előtt jelentősen átépítették. Tatárszentgyörgyről érdemes kilátogatni a Sarlós-pusztáig, ahol hamisítatlan kiskunsági hangulat: csárda, lovarda, úszómedence, több vendégszoba és tágas étterem fogadja az egyéni vagy csoportos látogatókat. Közúton, Örkény és Dabas felől érhető el.
A CÍMER
És végezetül néhány kép:
KÖZSÉGHÁZA
EGÉSZSÉGHÁZ
RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM
ÁLTALÁNOS ISKOLA